[1.rész]

Sziasztoook:)

Nagyon, de nagyon sajnálom ezt a majdnem fel éves késést az első résszel. Rengeteget bajlódtam vele, mivel próbáltam a legjobbat elhozni nektek, és bevallom félek, hogy még így sem a legjobb. Mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményetekre. 

Jó olvasást ;D

*Jackson szemszöge* 

Pontosan két hete történt, hogy Mark Tuan és kis hét fős csapata betört az általam nemrégiben biztosított házba. Szerencse, hogy az újonnan vörös hajú srác felismert, mert különben hűséges társai valószínűleg ott helyben megöltek volna. Vele ellentétben én örültem neki, hogy újra látom, hisz még is csak imádtam régen vele lenni. Mondjuk az óta teljesen megváltozott, akkoriban mindig én vigyáztam rá, de ahogy múltkor elintézett, és ahogy mostanság rám néz, nem hiszem, hogy bárkinek a védelmére szorulna. Szinte egész nap került engem pedig én igen is szeretem volna megbeszélni vele a dolgokat, de ő nem igen hagyta, így hát gondoltam más társaság után keresgélek. A srácok nagy része kedves volt így könnyen összebarátkoztam velük bár még mindig van, aki nem igazán rajong értem. Például Luhan, mondjuk úgy vettem észre, hogy ő másokkal sem éppen jólelkű, kivétel talán a pasijával Sehunnal. Talán Hoseokkal sikerült a legjobban összehaverkodnom, ő az a fajta srác, akiben még ezekben az időkben is maradt némi életerő és hiperaktivitás. Ott volt Bambam és Jungkook két aranyos kis srác, akikből nem néznéd ki, hogy képesek lennének bárkit vagy bármit is megölni. Bambammel sikerült közelebbről is összeismerkednem, így elárult pár dolgot mindenkiről. Mesélt dolgokat Taeminről, aki elég zárkózott volt, de kiderült, csak azért mert kábé ő felelt mindenkiért a csapatból, mondhatni ő volt a főnök. Megtudtam, hogy van egy ennél nagyobb táboruk is, valójában egy kisebb város és ők csak azért jöttek el, hogy élelmet és embereket keressenek. Egy embert már találtak, engem, de egy ideig rajtam is gondolkoztak, mert hát mégis csak rátámadtam Markra, pedig már ezerszer mondtam, hogy nem akartam bántani. Amúgy is, nem terveztem ismét emberek közé menni, elvoltam én egyedül is, ráadásul egy ideig azon is gondolkodtam, hogy elmegyek, de aztán mindig eszembe jutott Mark és hogy legalább most ne úgy váljak el tőle, hogy utál. Viszont ez ugye nem ment valami könnyen, mert folyton eltaszított magától. Végül ők is úgy döntöttek, hogy velük tarthatok a visszafele úton és úgy voltam vele, hogy elvégre bármikor elmehetek, ha még is ismét kedvem lenne egyedül mászkálni.

Két hét után alig történt valami és így mindenki meg volt nyugodva, de persze senki sem sejthette, hogy valami olyan fog történni, ami nem kicsit fogja megváltoztatni a dolgokat.

***

Akár csak két héttel ezelőtt most is csörömpölésre ébredtem, de ezúttal tudtam, hogy nem betörni akarnak a házba. Lementem, hogy meg is győződjek róla és kiderült, hogy csak Jungkook tört-zúzott a konyhában. Pár perc késéssel Hoseok futott oda mellé, hogy segítsen, míg a nappaliból Luhan hangja hallatszott, ahogy szidja az eget, hogy egyáltalán miért kellet magukkal hozni ezt a szerencsétlent. Feltűnt, hogy sehol sem látom a többieket, de egyelőre nem tettem szóvá, inkább én is Jungkook mellé sietem, hogy segítsek neki felszedni az eltörött tányérdarabokat.

- Sajnálom Hoseok, csak keresni akartam valami érdekeset, és amikor kinyitottam a szekrényt akkor esett ki a tányér és…

- Nyugi már, nem tettél semmi rosszat! – szakította félbe Hoseok a kétségbeesetten magyarázkodó Jungkookot.

- Jó, de biztos azért hagytak itt a többiek, mert úgy gondolták csak feltartanám őket. Pedig…

- Vigyázz, nehogy elvágd… - próbáltam figyelmeztetni nehogy kárt tegyen magában az egyik éles tányérdarabbal, de már késő volt és elvágta az ujját.

- Áuuu…

- Jaj, te szerencsétlen. Menj fel, kösd be valamivel, addig mi összeszedjük a többit. – mondta Hoseok a Jungkook fejét megsimogatva és azzal a kisebbik elindult az emeletre.

- Na de még is merre vannak a többiek? – kérdeztem végül miután elintéztük a tányér maradványait.

- Még reggel elmentek, hogy keressenek valami élelmet meg mindenfélét a haza fele útra, viszont már ideje lenne haza érniük.

- Ne aggódj, nem hiszem, hogy bármi is történt volna velük.

- Én aztán nem aggódok. Mindegy is, lehet egy kérdésem? – vigyorodott el, és éreztem, hogy erre lehetett volna nemmel válaszolni, így hát csak bólintottam – Mi volt köztetek Markkal? Mármint, azt tudom, hogy ismertétek egymást mielőtt minden elbaszódott, de milyen viszonyban voltatok, és még is mi történt?

- Hát… Nem hiszem, hogy Mark örülne neki, ha…

- Oh, ne már, szerintem összehaverkodtunk annyira, hogy megbíz bennem, nem? – hát nekem ez enyhe túlzás, de legyen.

- Régebben visszahúzódóbb volt és alig beszélt, mondjuk ez mostanra is igaz, de az a lényeg, hogy kerülte a feltűnést, de én mégis kiszúrtam. Elkezdtem összeismerkedni vele, ami nem ment olyan könnyen…

- Na jó, ez kezd baromi unalmas lenni, haver! Térj már a lényegre! Úgy csinálsz mintha valami szar drámát mesélnél…

- Jól van nyugi! – mosolyodtam el izgatottságán, azt hiszem, talán mégis lesz valaki, akivel jóban leszek – Az a lényeg, hogy végül összejöttünk, de én még is cserbenhagytam és azóta is rosszul érzem magam miatta.

- Hát gratulálok, ez pontosan olyan, mint egy szar dráma. És most mégis vajon mit fog tenni a hős szerelmes… a következő részből kiderül. – kezdett el színészkedni, majd elröhögte magát. Nagyon régóta nem nevettem és nagyon hálás voltam neki emiatt. Jól esett ismét vidámnak lenni bár ez hamar elmúlt mikor kintről halk morajlás szűrődött be.

Mindketten az ajtóhoz siettünk, ahol éppen Sehun lépett be Taemint maga után vonszolva. Az udvarról heves harc hangja hallatszott, majd észrevettem, ahogy Mark kint próbálja feltartani a ház felé tartó járkálókat egy darab késsel a kezében. Nem gondolkoztam előkaptam saját fegyverem és kirohantam. Körülbelül tizenöten lehettek, elkaptam a legközelebbit és a koponyájába mélyesztettem késemet, majd ezt még eljátszottam legalább háromszor, de a következő rohadéknak sikerült ledöntenie így a földön kötöttem ki.

- Vigyázz! – kiáltott Márk, így oldalra kaptam a fejem és láttam, ahogy egy újabb rohadó test közelít felém. Nem bírtam megmozdulni, de szerencsére Jungkook bukkant fel a járkáló mögött és elintézte azt. Gyorsan segített leszedni rólam a hullát, majd Mark kimentése után a házba rohantunk és eltorlaszoltuk az ajtót.

- Köszönöm. – súgtam oda Jungkooknak hálásan miután sikerült leülnünk.

- Semmiség örülök, hogy mind jól vagyunk.

- Hé emberek, valaki elmagyarázná mi történt? – kérdezte idegesen Hoseok. Teljesen eltűnt az a pár perccel ezelőtti vicces Hoseok, komoly tekintetétől szinte teljesen kirázott a hideg.

- Bementünk egy házba… és, és megtámadtak, bent rekedtünk, aztán Taemint megharapták… - magyarázta zavarodottan Mark.

- És Bambam? Ő még is hol van?